A Pro Európa Liga a címmel post mortem megtisztelte az 1995-ben Kolozsváron elhunyt Octavian Buracu geológust, a közismert emberjogi aktivistát, a másság az európai értékek és normarendszerek, az etnikumok közötti dialógus kiszélesítésében tett erôfeszítéséért. Az oklevelet Csíky Boldizsár nyújtotta át Octavian Buracu özvegyének, Buracu Ildikónak, aki férje egyik tanulmányát olvasta fel.
KRÓNIKA

Aki nemcsak hirdette, de tett is a népek közöttimegbékélésért
In memoriam dr. Octavian Buracu
(1932-1995)

(2. old.)
Dr. Octavian Buracu, a jól ismert, de, sajnos, nem eléggé becsült Interetnikai Párbeszéd Szövetségnek, az Erdélyben élô többségi nemzet és a kisebbségi népcsoportok közötti megbékélést szolgáló civil szervezetnek az alapítója és elnöke volt. A '89-es kelet-európai változások után Erdély földjén is fellángoltak az addig ki nem élt, elfojtott nacionalista indulatok, és jelentôs részben épp a Buracu úr vezette szervezetnek köszönhetô, hogy azoknak szélsôséges formái nem csaptak át emberi életeket követelô tüzekké. A népek közötti igaz megbékélésnek volt lángoló fáklyája az 1995. szeptember 1-jén elhunyt Octavian Buracu.

Korán megismerte a kommunista diktatúra lelkeket megnyomorító elnyomását, hisz már az ötvenes évek elején — a Román Nemzeti Parasztpárti múltjáért börtönben ülô édesapja és két testvére miatt — megvonták tôle az egyetemi ösztöndíjat. Ugyanazon okból kifolyólag 1974-ben nem kézbesítették a „Summa cum laude"-val megszerzett geológus doktori diplomát, annak ellenére, hogy akkor már határon innen és túl a szakmájának elismert kutatója volt.

A '89-es romániai események alatt Kolozsvár barikádjain küzdött, bajtársaival együtt abban a hitben, hogy egy igazi forradalom igazi eszméinek védelmére állnak a puskacsövek elé. Ma már tudjuk, hogy a forradalom hazug volt, de igazak voltak és maradtak az eszmék, amiért Buracu úr és társai vállalták a forradalmi megmérettetést. A forradalom után — mint a megye elsô demokratikus vezetôje tevékenykedett. De elsodorták a megye élérôl a szélsôségesen nacionalista erôk. Ennek ellensúlyozására alapította meg 1992-ben az Interetnikai Párbeszéd Szövetséget, mert hitt nemzetének demokráciára való érzékenységében, és mert baráti jobbot kívánt nyújtani hazája minden más népcsoportjának. Ez az emberi értékekbe vetett sziklaszilárd hit emelte ôt és az általa alapított és vezetett szövetség tagjait az elharapódzó fajgyűlölet és soviniszta mocskolódás fölé, méltósággal elviselve az újkori Románia szélsôségesen nacionalista erôinek — gyakran életüket is fenyegetô — támadásait.

Munkasságát fôleg Románia határain kívül ismerték el, annál kevésbé hazájában. Pedig O. Buracut Európa Parlament-i tagságra is javasolták, valamint a Magyar Szövetség a Békéért Békeérdemrend kitüntetését is megkapta.

Dr. Octavian Buracu ebben az ordas, indulatoktól gyakran fertôzött régiónkban járta elôttünk a demokrácia útját. És szerényen, de mindent megtett annak érdekében, hogy lépést tarthassunk vele. Kár, hogy kevesen értették hívó szavát.

Dáné Tibor Kálmán

1999. március 1.
1997. szeptember 1.
 
Nézeteltérés Buracu örökségének
hordozói között

(1. old.)
Az utóbbi idôben többször is reflektorfénybe került a néhai Octavian C. Buracu nevével fémjelzett Interetnikai Párbeszéd Egyesület. A tévé képernyôjére és a napilapok hasábjaira — sajnos — ezegyszer nemcsak a nemzetiségek békés együttéléséért kifejtett munkájáért került az egyesület, hanem az eddigi hírnevéhez egyáltalán nem méltó "botrányért". A "botrányt" — többek között — az váltotta ki, hogy a néhai O. C. Buracu felesége (Buracu Ildikó, az egyesület ügyvezetô titkára) távollétében a szervezet oly módon költözött el a Jókai (Napoca) utcai székházból (egyébként Buracu Ildikó édesanyjának lakásából), hogy azt többen is nehezményezték. Számos félreértésre adott okot az a tény is, hogy az ügyvezetô titkár távollétében bonyolították le a tisztújító gyűlést, amelyen nem választották újra többek között a roma alelnököt és az ügyvezetô titkárt. Dana Prelipceanu egyetemi tanár — elnök — szerint az egyesületnek a következôkért kellett elköltöznie a régi székházból: a "háziak" szerették volna már bérbe adni; a levelek egy részét felbontva találták, vagy egyáltalán nem érkezett meg az egyesülethez; a telefonszámlák olyan külföldi beszélgetéseket jeleztek, amelyeket nem az egyesület bonyolított le. A költöztetésen szinte a teljes vezetôség képviseltette magát. Az egyesület dokumentumait azért kellett elhozni, mert a pénzügyôrségnek el kellett számolni az 1994-95-ös év költségvetésével (különben az még a mai napig sem sikerült). Az elnök szerint fôleg ez utóbbi miatt alakult ki ez a kényelmetlen helyzet. Az egyesületnek pillanatnyilag nincs székháza, a gyűléseket a MADISZ és a Német Fórum székhelyén tartják.

Wilfried Schreiber fôkutató — a német alelnök — szerint Buracu Ildikó az utóbbi idôben nem éppen férje, O. C. Buracu szellemiségének megfelelôen állt hozzá az egyesület ügyeihez. A német alelnök szerint az egykori ügyvezetô titkár oly mértékben kompromittálta magát a vezetôség, valamint az egyesület tagjainak többsége elôtt, hogy nem is javasolták újraválasztását. Dana Prelipceanu szerint Buracu Ildikó tudta, hogy a tisztújító gyűlés távollétében fog összeülni: a gyűlést tehát nem a "háta mögött" tartották. S különben is — mondotta az elnök -, az Interetnikai Párbeszéd Egyesület nem "családi vállalkozás" (asociaT,ie familiară); O. C. Buracu nem a családja számára hozta létre, hanem a Romániában élô nemzetiségek összefogása érdekében.

A sajtóértekezleten jelen voltak még — többek között — Kerekes Sándor magyar alelnök, Sipos Carmen (új) roma alelnök, Fey László (a Dialog Interetnic sajtókiadvány fôszerkesztôje) is.

Szabó Csaba

 
1996. október 25

1999. november 26.

Az Interetnikus Párbeszéd Egyesület /alapította dr. Octavian C. Buracu, 1992-ben/ tiltakozott Gheorghe Funar kolozsvári polgármester kezdeményezése ellen, hogy Ion Antonescu marsallnak szobrot emeljenek. Ion Antonescu Romániában fasiszta típusú diktatúrát vezetett be, Romániát "nemzeti- legionárius államnak" kiáltották ki, o maga a "Conducator (Vezér)" címet vette fel, a többi fasiszta vezeto mintájára: Führer, Duce, Caudillo, Poglavnik, Nemzetvezeto. Antonescu szándékában állt a zsidóság teljes megsemmisítése, közvetlenül felelos a zsidók ellen elkövetett tömegmészárlásokért, a bukovinai és besszarábiai zsidóknak Transznisztriába való deportálásáért, akiknek nagy része elpusztult az úton vagy a megsemmisíto lágerekben. Az áldozatok száma 100 ezernél többre becsülheto. Antonescu 25-30 ezer romát is Transznisztriába deportált, akik közül sokan elpusztultak az úton vagy a lágerekben. A megszállt területeken a marsall beosztottjai rendszeresen követtek el vérengzéseket a polgári lakosság, elsosorban a zsidók ellen. Egyedül Ogyesszában mintegy 40 000 személyt öltek meg, többnyire zsidókat. Európában sehol sincs a közterületeken szobruk volt fasiszta vezéreknek, a háborús bunösöknek, nem neveznek el róluk utcákat.
 
Buracu, Octavian, C.
(1932-1995)
geológus


"Éltem értetek"


Házsongárdi temető - Kolozsvár
(95-ös sír)
 
 
Kevéssel a ’89-es romániai változások után, a kilencvenes évek elején Kolozsvárt megalakult az Interetnikus Párbeszéd Egyesület (Octavian Buracu kezdeményezte, o volt az elso elnök, mellette egy magyar és egy német alelnök, s egy ugyancsak román fotitkár muködött, aki – Vasilescu ügyvéd, egykori katonatiszt – a diktatúra utolsó szakaszában Doina Cornea támogatójaként hatósági zaklatást is elszenvedett.) Ez a kis csapat és az interetnikus dialógust még komolyan gondoló néhány értelmiségi többször is hallatta a hangját, egyebek között a Mátyás-szobor körül elkezdodött polgármesteri mesterkedések, az „ásatási” botrányok ügyében. (Doina Cornea volt az egyik szónok, az egyesület tiszteletbeli elnöke, és az is természetes igényként fogalmazódott meg, hogy az interetnikusok nevében magyar nyelvu beszéd is hangozzék el a szobornál.) A „civil” jelentése itt két fontos árnyalattal egészül ki: egyrészt azzal, hogy a polgár és a polgármester egymás ellenségévé is válhat; másrészt, hogy egy több nemzetiség lakta városban korántsem kötelezo például románnak és magyarnak egymással szemben állnia. A történet egyelore lezárulni látszik, legalábbis jó egy éve nem hallani az Interetnikus Párbeszéd Egyesület tevékenységérol. A jó emléku Buracu halálával mintha megszunt volna az összetartó ero. (De azt még érdemes megjegyezni, hogy Doina Cornea elképzelhetonek tartotta, sot kifejezetten szerette volna, ha a magyar alelnök vállalja Buracu után az elnökséget.)

II. évfolyam 19. szám 

 
Levél az Interetnikai Dialógus Egyesületnek
Dr. Octavian Buracu elnök úrnak

Igen Tisztelt Elnök úr !

Megköszönve az Önök egyesülete által rendezett összejövetelre szóló meghívást, melyet Mátyás királynak, annak a történelmi személyiségnek az emlékezetére tartanak, aki ezen tájakon a békés etnikumközi együttélést jelképezi, egyúttal teljes elismerésemet fejezem ki nem csupán az Ön és egyesületük tevékenysége iránt, hanem különösképpen ezért a nagylelku kezdeményezésért, amely különleges etikai tartása révén következetesen ellenszegül a Kolozsváron tomboló „emlékmu-kórságnak".
Meggyozodésem, hogy az az 1989-ben, Temesváron elkezdett nemzeti felszabadítási és újjászületési folyamat, amelynek kezdeteire a hazánkban együtt élo különbözo nemzetiségek és felekezetek egymásra találása jellemzo, és amely Kolozsváron az Ön prominens személyiségéhez is kötodik, - nos, ez a folyamat csakis mindazok kölcsönös megértése és testvéri együttmunkálkodása révén lesz folytatható, állandósítható és kiteljesítheto, akik képesek meghaladni a nemzeti eloítéleteket, és leküzdeni a megosztás politikáját, illetve azt az ultranacionalista uszító propagandát, amely még a múlt meghamisítása és a tömegek történelmi öntudatának manipulálása árán is igyekszik gátat vetni az elorelépésnek, Románia demokratizálódásának és társadalmi emancipációjának.
Bizonnyal állíthatjuk, hogy mindannyiunk, ezen ország román, magyar, német nemzetiségu polgárai számára nem létezik más alternatíva, mint az „etnikumközi párbeszéd" és a nemzeti megbékélés.
Isten adja, hogy „Mathias Rex-Mátyás Király" szobrának s a kolozsvári találkozó nemes gondolatának jegyében képesek legyünk leküzdeni a múlt örökségét, a gyulölködést; az idegengyulöletet, a bizalmatlanságot és a gyanakvást, melyet az országban egy posztkommunista rezsim tovább éltet, s melyet Kolozsváron egy szélsoséges nacionalista vezetoség tart továbbra is érvényben.
Az Üdvösség Fejedelme áldja meg mindazokat, akik békességet és megértést akarnak a történelmi emlékmuvek városában és ezen a földön!
Isten áldja meg a Mátyás Király szobra elotti köztéri összejövetel valamennyi résztvevojét!
Nagyvárad, 1994. június 7.

1994. június 8-án délután az Interetnikai Dialógus Egyesület meghívására Tokés László püspök részt vett és felszólalt azon a kolozsvári tiltakozó összejövetelen, melyre a szervezet rendezésében került sor Mátyás király szobrának védelmében. A szobor eltávolítását célzó önkényes intézkedések, és a város polgármesterének nevével fémjelzett diverzáns akciók sorozata több mint egy esztendon át tartott. A román-magyar összefogással rendezett fotéri nagygyulésen mintegy háromezren vettek részt és elítélték Gheorghe Funar ultranacionalista polgármester szoborellenes, diverziókelto kezdeményezését.

Tőkés László


Buracu Octavian halálára

"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?"(1 Kor. 3,16)
Egyenesen az abszurditás körébe tartozik, hogy mintegy öt évvel az Octavian Buracu forradalmi polgármestersége után olyan ember áll Kolozsvár élén, mint Gheorghe Funar. Elkeseredett gyászunkat tovább tetézi ez a szomorú tényállás, mely egyben arra késztet, hogy Octavian Buracu sírja mellett még nagyobb elszántságot tanúsítsunk a lélekromboló és helyzetünket súlyosbító szélsoséges sovén-nacionalizmussal szemben. A kommunista visszarendezodés körülményei között a maga szinte páratlan mivoltában magasodik elénk Octavian Buracu alakja. Egy igazi románt gyászolunk halálában, aki azonban éppen más népek iránti elfogulatlansága és az ország kisebbségei iránti cselekvo szolidaritása révén vívta ki mindnyájunk osztatlan elismerését.
Octavian Buracu tragikusan korai halála felett érzett megrendültségemben egy, a Pál apostol Elso Korinthusi Levelébol való ige jutott eszembe, mely így szól: "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?" (1 Kor. 3,16).
Jézus az Evangéliumban "az o testének templomáról" beszél (Jn. 2,21). Ugyanerrol szól az Elso Korinthusi Levélbol vett idézet - immár általános érvénnyel és értelemben.
Octavian Buracu esetére és személyére alkalmazva ezt a metaforikus bibliai képet, bátran elmondhatjuk, hogy O a maga módján, kivételes személyiségének és emberségének sajátosságai szerint, valóban "Istennek temploma" volt. "Hát nem tudtátok?"
Ennek a templomnak az "oltárán", Buracu Octavian szívében a krisztusi önfeláldozás szent tüze égett. Hitének, származásából és keresztyéni meggyozodésébol fakadó elkötelezettségének köszönhetoen, az 1989-es változások nyomán egész életét odaszentelte az egymás ellen uszított népek közötti megbékélés ügyének. Ezt a célt szolgálta példás módon, feddhetetlen erkölcsi tisztasággal az általa alapított Etnikumközi Párbeszéd Egyesület, melynek haláláig elnöke volt.
Octavian Buracu saját élete templomában, a személyes szolgálat oltárán olyan ritka értékeknek áldozott, melyek a kommunizmus utáni zavaros átmeneti idoszak Isten- és embertelenségében, felborult értékrendünk felfordult társadalmában nem csupán az o evangéliumi vonásokkal ékes emberi nagyságát hirdetik, de egyben a társadalmi-erkölcsi megújulás, a román-magyar nemzeti megbékélés vonatkozásában is meghatározó fontosságúak.
Olthatatlan igazságszeretet jellemezte Octavian Buracut. Semmilyen egyoldalú román nemzeti érdek nem gátolta abban, hogy a romániai nemzeti kisebbségek jogos igényeit és követeléseit elismerje, és kiálljon értük.
A román nemzet iránti husége és hazaszeretete ellentmondás nélkül párosult a más nemzetiséguek iránti tisztelettel. Ortodox hithusége sem akadályozta meg abban, hogy a kisebbségi vallások védelmét vállalja.
Kivételes erkölcsi és politikai bátorságról tett bizonyságot, amikor ár-ellenében úszva, még a "nemzetárulás" - igaztalan - gyalázatának bélyegét is elhordozva, félelem nélkül kimondta az igazságot, és volt bátorsága nem csupán kimondani, hanem cselekedni is ennek az igazságnak a szellemében.
A féktelen uszító propaganda szakadatlan ostromának kitett romániai magyarság iránti szolidaritása és a kisebbségi jogegyenloség melletti kiállása méltán helyezik Octavian Buracut egy sorba Mocsáry Lajossal, a múlt századbéli magyarországi kisebbségek nagy védelmezojével.
Octavian Buracu "testének templomát" lerombolta a halál. Hiszünk azonban Krisztus szavának, aki azt mondotta: "Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt" (Jn.2,19).
Aki örök értékeket szolgált és képviselt - Krisztus Urunk ígérete szerint-várományosa az örökkévalóságnak.

Tőkés László
Nagyvárad, 1995. szeptember 5

 
 
 
In Memoriam  Dr. Octavian C. Buracu
'
(1932-1995)    "Viata mea pentru voi - Életem értetek"